Reggel 6 órakor ébredtem 3-4-5-6 perces fájásokra. Először még nem gondoltam, hogy ezek már azok a fájások, úgyhogy nyugodtan elmentem fürdeni egyet. Apjuk már nagyon rohant volna munkába, de mondtam neki, hogy azért annyira ne siessen. Azért csak elindult, mert gondolta még lesz ideje rá. Hát nem lett :D visszajött és gyorsan Botit összekészítettük, beadtuk Mamáéknak és mentünk is a kórházba. Ott már minden olyan gyorsan történt, hogy felfogni sem volt időm. Megvizsgáltak, már négy ujjnyira volt nyitva a méhszáj. Hívták gyorsan a dokit, aki megérkezett, megrepesztette a burkot és onnantól kezdve nem volt 20 pec se és a kezemben tarthattam a kislányomat!!! Amikor kibújt gyorsan a hasamra fektették, de mellre nem tudtam tenni, mert rövid volt a zsinór :D Ezt a problémát megoldottam azzal, hogy elvágtam a köldökzsinórt. Mindezen csodálatos történések alatt a férjem parkolóhelyet keresett a kórház mellett, lélekben felkészülve arra, hogy órákat kell majd várnia :D Mire belépett a szülőszobába, már a kezébe is nyomták a szépen bebugyolált kislányát, aki nagy " te vagy az apukám?" szemekkel nézett rá.
A kórházi napok gyorsan elteltek, csak Boti hiányzott nagyon, bár én neki kevésbé. Azért látszik, hogy kicsit beleivódott az a pár nap, mert azóta keresgél, ha eltűnök a fürdőbe, vagy a másik szobába.
Amíg bent voltam a kórházban, sokszor felderengett a Boti születése után ott eltöltött idő, amikor annyit röhögtem, mint talán azóta sem. Meg kell mondjam ez a derű a mostani szobatársaimból valahogy hiányzott, de amúgy teljesen jófejek voltak, és még a wc papíromat sem használták el :D
18-án aztán haza is jöhettünk, és azóta próbáljuk szokni az új felállást. Apa szemmel láthatóan szerelmes a lányába, és amióta itthon van Botival is egész nap játszik.
ez szép :) én is ilyen szülést szeretnék!! Alexandra nagyon szépséges csajszi! Boti meg igazi nagytesó :)
VálaszTörlésgratulációóóóó